VÉNDIÁKOK 1971

Véndiákok 1971

Ballagási osztálytabló 1971-ben (rákattintással nagyítható).

Mottó:

Emlékezzünk mindig azokra is, akik már nem lehettek közöttünk, akikkel már ebben a világban nem találkozhatunk. Ők a 2011. október 29-én megtartott negyven éves osztálytalálkozónkról igazoltan hiányoztak.

Elhunyt, néhai osztálytársaink:

Bukuli László ⚑

Bumbulucz Csaba ⚑ (2022-ben kaptuk a szomorú hírt)

Harsányi András ⚑

Krausz József ⚑ (az osztálytalálkozó után hunyt el)

Ladányi János ⚑

Remek László ⚑

Vágó Mária ⚑



A 40 éves osztálytalálkozón felolvasott köszöntőm, bevezetőm:


Üdvözlök mindenkit, hali meg a pacsi! (Ahogy jókedvemben szoktam mondani).

Biztos, ami biztos, bemutatkozom, Czinege László vagyok, hátha így rám ismertek néhányan.

Jómagam hatodikban kerültem a Zrínyi Ilona iskolába, ahol az ötödikes, Kis Pálos mélyrepülésem után valamilyen rejtélyes okból azt tűztem ki célomul, hogy fokozatosan javítani fogom a tanulmányi eredményemet.

Kisebb megtorpanásokkal és kilengésekkel ez végül sikerült is, és a vagabund rosszcsontból – egy idő után – iparkodó, szorgos nebuló vált.

Több mint negyven éve kerültünk ki az általános iskolából, ami nagyjából 14.700 napot tesz ki. Ez – mondhatni – már mákszemből is sok, nemhogy gombócból. Sok mindent el lehet ennyi idő alatt felejteni – főleg, ha valaki elkerül a régi közegből, és nem találkozik nap mint nap az iskolatársakkal, és nem elevenítik fel a régi sztorikat.

Így aztán, ha valaki tétova visszaemlékezésemben, verses köszöntőmben magára ismerne, ha valamilyen említés, név, hely, dátum stimmelne, az valószínűleg csak a véletlen műve lehet.

Előre is elnézést kérek a hirtelen felindulásból elkövetett, helyenként rímelő merényletemért.



Szervusztok


Szervusztok néhai Mókus őrs tagok,

szervusztok megkopott emlékgrádicsok,

szervusztok egykori Pajtás őrs tagok

úgy rémlik, veletek egyidős vagyok…


Negyven év elporlott – elfolyt, mint a homok,

konganak bennünk a kérdő mondatok,

tátongnak bensőnkben az üres terek:

Elmúlt az ifjúság… Hol az a gyerek?


Tündérmese volt hajdan a Soltész iskola,

úgy éltünk ott, akár egy törpekommuna,

gyakran pottyant gyümölcs, szputnyik hullott olykor,

szemben magtár díszlett, és rozsdás Hoffer traktor.


Kiss Pál fogadott minket, menő kisdobosokat,

benne cseperedtünk fel négy évnyi harc alatt.

A hatodik viszont már a Zrínyiben tört miránk,

itt sokat nótáztunk, – hisz volt saját zongoránk.


Üres folyosókon mintha dühös szellem járna,

vagy katedrát szaggatna, első sorba vágva –

daloltatna minket egy érces hangú kántor,

s a legjobbjainkat pofozná fel párszor.


Mintha a tanár nénink mondaná: „nem készült…

hallgatnám a felelőt, de néma, és elkékült,

biztos sakkoztál múlt órán, ne is tagadd,

ülj a helyedre, s szégyelld mélyen magad!”


Emlékszem még ma is néhány klubdélutánra:

lemezeket hallgattunk, én ritkán mentem táncba –

verseim szavaltam, s úgy gondoltam remek –,

ahányszor felkérnek, annyiszor mondok nemet.


Eljött a ballagás… mentünk erre arra,

hiába vágytunk még a sok ismert arcra,

megszoktuk lassan, és csak sodródtunk mélán,

ha nem láttuk egymást nagyon-nagyon rég már.


Eltűntek a sátorverő, országjáró évek,

elmúltak a tábortüzes, közös éneklések.

Az ember visszaréved még a sóderozós tapsra,

de nem ijeszti már a „fekete kéz” banda.


Szervusztok néhai Mókus őrs tagok

szervusztok megkopott emlékgrádicsok,

szervusztok egykori Pajtás őrs tagok

úgy rémlik, veletek egyidős vagyok…

Véndiákok. A negyvenéves osztálytalálkozónkon készült fotó - volt osztályfőnökünkkel, Mariann nénivel - 2011. 10. 29. (rákattintással nagyítható).