RÓLUNK SZÓL A HÍR

 

RÓLUNK SZÓL (Főnix TV)

Zrínyis öregdiákok 40 éves találkozója

Tiszafüred, 2011. október 29.

1971 júniusában, 40 évvel ezelőtt találkozott utoljára ez a közösség, így a leggyakrabban elhangzó kérdés az érkezőkhöz vagy az érkezőktől, az volt: Ki vagy? Na, ki vagyok?

Hosszú idő ez a negyven év! Ballagáskor még vidám fiatalok énekelték a „most búcsúzunk és elmegyünk”-et, aztán valóban elmentek, már a nyolcadik osztály után sokfelé sodorta őket az élet. Újabb iskolák jöttek, szakma, szerelmek, család, gyerekek, és múltak az évek, egyik a másik után. A változás napról napra következett be, egy-egy ránc, egy-egy ősz hajszál jött, sokuknak nagyon távoli emlék lett Tiszafüred és az egykori általános iskola. Aztán jött egy üzenet az interneten, az IWIW-en, egy majdnem idegen név és hang a mobiltelefonon, hogy gyere! negyven év elmúlt és találkozzunk még először, de lehet, hogy utoljára! Negyven év nemcsak a diákoknak nagy idő, hanem a pedagógusnak is; tekintélyt parancsoló, szép ősz hajával megérkezett és lelkes üdvözlést kapott a régi osztályfőnök, dr. Harka Ákosné Mariann néni.

Amíg a jelenlévők várakoztak egy-két később érkezőre, addig sok mindent megtudtunk a régi osztályról és egy kicsit a város oktatásügyének történetéről is. Lovász Sándor elmesélte, hogy a csapat csak a hatodik osztálytól, vagyis 1968-tól járt együtt. Ennek az volt az oka, hogy ekkor kezdte meg működését a Kossuth Lajos Gimnázium az új, Baross úti épületben, ekkor szervezték meg és kezdte meg a munkát a régi polgári iskola épületében a Kossuth Lajos Általános Iskola. Ez egyfajta körzetesítést hozott magával, a város területét három harmadra osztották fel, hogy mindhárom általános iskolának meglegyen a tanulólétszáma. Így alakult ki az az osztály, amelynek dr. Harka Ákosné lett a vezetője.

A régi osztálytársakat Kendreiné Petkov Irén, Nagy Mária és Lovász Sándor igyekezett összegyűjteni. A 38 főből öten már végleg eltávoztak, de 25-en eljöttek és emlékeztek. A kedves "gyerekeket" először Mariann néni köszöntötte, akinek a kezében ott volt a régi osztálynapló, ahol a mai napig megvannak az ötösök, az egyesek, sőt még a figyelmeztetések is.

Czinege László vállalta a szószóló szerepét, aki azt is kiszámolta, hogy 14700 napot tesz ki az eltelt idő. Hirtelen felindulásból elkövetett versikéjét olvasta fel a Mókus és a Pajtás őrs egykori tagjainak, ami szintén egyfajta történelem volt: a tündérmesének tűnő Soltész iskoláról, a sátorverő, országjáró táborokról.

Néhány kedves szó után kinyílt a napló, és sorban álltak fel az öregdiákok, hogy feleljenek a kérdésre: mi lett veled, milyen örömed, bánatod van, mik a terveid…

Az eseményről készült összefoglalót a Főnix Tv november 2-i adásában láthatják.