tag:blogger.com,1999:blog-53911050085841085792024-03-13T02:11:11.808+01:00Véndiákok 1971 | Tiszafüred1971-ben, a tiszafüredi Zrínyi Ilona Általános Iskolában végzett diákok emlékőrző weboldala. A negyvenéves találkozó fotógalériája.Unknownnoreply@blogger.comBlogger2125tag:blogger.com,1999:blog-5391105008584108579.post-42151741814476835742022-03-20T01:13:00.020+01:002022-06-02T06:35:29.030+02:00VÉNDIÁKOK 1971<div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicU2x9RTnYJY-cXe35VdkZe-XNFE6WimJqnl58jrsaOJuPjFVSCWZmHNRfTPuqrOOw2RcNome-FWy-YuktVLzTBxQscvMOROQVXZWv-r6-grVAROFMogHx9pl0I8UahojU3JZUQSmN-x2uz-U7peHEbx_ObMP1AW7rCPjiWKLMABAswJOqhlMRRGPS/s300/tabla-iskola.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img alt="Suli tábla véndiákok" border="0" data-original-height="300" data-original-width="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicU2x9RTnYJY-cXe35VdkZe-XNFE6WimJqnl58jrsaOJuPjFVSCWZmHNRfTPuqrOOw2RcNome-FWy-YuktVLzTBxQscvMOROQVXZWv-r6-grVAROFMogHx9pl0I8UahojU3JZUQSmN-x2uz-U7peHEbx_ObMP1AW7rCPjiWKLMABAswJOqhlMRRGPS/s16000/tabla-iskola.jpg" title="Véndiákok 1971" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><h3><b>Véndiákok 1971</b></h3></td></tr></tbody></table></div><br /></div><br /><p></p><h3 class="CDt4Ke zfr3Q OmQG5e" dir="ltr" id="h.wzufre2j9xj2_l" style="background-color: transparent; border-bottom: none; border-color: currentcolor; border-left: none; border-right: none; border-style: none; border-top: none; border-width: medium; line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt; padding-bottom: 0; padding-left: 0; padding-right: 0; padding-top: 0; padding: 0px;" tabindex="-1"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgFw_KBng1TBIsiAVh3VjPKOCJhAMa0rKwn1VNng6tHMhbWwXfksoAjwJCaTNDeykPSI1L2AXxzYpynpJmCW15CeKELP0CCg1g6FNGrQYjMwAcrdgL1bhOYims4qMoTOSwSr99G64p7FTn6Ui_q9U04F1Ko88b8XeCD5MnZlPUsXGnkrJYzWWfRdEzs=s1024" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="Ballagási tablókép" border="0" data-original-height="535" data-original-width="1024" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgFw_KBng1TBIsiAVh3VjPKOCJhAMa0rKwn1VNng6tHMhbWwXfksoAjwJCaTNDeykPSI1L2AXxzYpynpJmCW15CeKELP0CCg1g6FNGrQYjMwAcrdgL1bhOYims4qMoTOSwSr99G64p7FTn6Ui_q9U04F1Ko88b8XeCD5MnZlPUsXGnkrJYzWWfRdEzs=s16000" title="Osztálykép ballagáskor 1971-ben" /></a></div></h3><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: left;"><div style="text-align: center;"><div style="text-align: center;"><span style="font-size: medium;">Ballagási osztálytabló 1971-ben (rákattintással nagyítható).</span><br /></div><br /></div><span style="font-size: medium;"><br /><span style="font-size: x-large;">Mottó:</span><br /><br /> Emlékezzünk mindig azokra is, akik már nem lehettek közöttünk, akikkel már ebben a világban nem találkozhatunk. Ők a 2011. október 29-én megtartott negyven éves osztálytalálkozónkról igazoltan hiányoztak. <br /><br /><span style="font-size: x-large;">Elhunyt, néhai osztálytársaink:</span><br /><br /> Bukuli László ⚑<br /> <br /> Bumbulucz Csaba ⚑ (2022-ben kaptuk a szomorú hírt) <br /> <br /> Harsányi András ⚑<br /> <br /> Krausz József ⚑ (az osztálytalálkozó után hunyt el)<br /> <br /> Ladányi János ⚑<br /> <br /> Remek László ⚑<br /> <br /> Vágó Mária ⚑ <br /><br /> <span style="font-size: large;"><br /><br /><span style="color: #990000;"><span style="font-size: x-large;">A 40 éves osztálytalálkozón felolvasott köszöntőm, bevezetőm:</span> </span></span><br /><br /><br /> Üdvözlök mindenkit, hali meg a pacsi! (Ahogy jókedvemben szoktam mondani).<br /> <br /> Biztos, ami biztos, bemutatkozom, Czinege László vagyok, hátha így rám ismertek néhányan.<br /> <br /> Jómagam hatodikban kerültem a Zrínyi Ilona iskolába, ahol az ötödikes, Kis Pálos mélyrepülésem után valamilyen rejtélyes okból azt tűztem ki célomul, hogy fokozatosan javítani fogom a tanulmányi eredményemet.<br /> <br /> Kisebb megtorpanásokkal és kilengésekkel ez végül sikerült is, és a vagabund rosszcsontból – egy idő után – iparkodó, szorgos nebuló vált.<br /> <br /> Több mint negyven éve kerültünk ki az általános iskolából, ami nagyjából 14.700 napot tesz ki. Ez – mondhatni – már mákszemből is sok, nemhogy gombócból. Sok mindent el lehet ennyi idő alatt felejteni – főleg, ha valaki elkerül a régi közegből, és nem találkozik nap mint nap az iskolatársakkal, és nem elevenítik fel a régi sztorikat.<br /> <br /> Így aztán, ha valaki tétova visszaemlékezésemben, verses köszöntőmben magára ismerne, ha valamilyen említés, név, hely, dátum stimmelne, az valószínűleg csak a véletlen műve lehet.<br /> <br /> Előre is elnézést kérek a hirtelen felindulásból elkövetett, helyenként rímelő merényletemért. <br /><br /> <br /><br /><span style="color: #990000;"><span style="font-size: x-large;">Szervusztok </span></span><br /><br /><br /> Szervusztok néhai Mókus őrs tagok,<br /> <br /> szervusztok megkopott emlékgrádicsok,<br /> <br /> szervusztok egykori Pajtás őrs tagok<br /> <br /> úgy rémlik, veletek egyidős vagyok…<br /> <br /> <br /> Negyven év elporlott – elfolyt, mint a homok,<br /> <br /> konganak bennünk a kérdő mondatok,<br /> <br /> tátongnak bensőnkben az üres terek:<br /> <br /> Elmúlt az ifjúság… Hol az a gyerek?<br /> <br /> <br /> Tündérmese volt hajdan a Soltész iskola,<br /> <br /> úgy éltünk ott, akár egy törpekommuna,<br /> <br /> gyakran pottyant gyümölcs, szputnyik hullott olykor,<br /> <br /> szemben magtár díszlett, és rozsdás Hoffer traktor.<br /> <br /> <br /> Kiss Pál fogadott minket, menő kisdobosokat,<br /> <br /> benne cseperedtünk fel négy évnyi harc alatt.<br /> <br /> A hatodik viszont már a Zrínyiben tört miránk,<br /> <br /> itt sokat nótáztunk, – hisz volt saját zongoránk.<br /> <br /> <br /> Üres folyosókon mintha dühös szellem járna,<br /> <br /> vagy katedrát szaggatna, első sorba vágva –<br /> <br /> daloltatna minket egy érces hangú kántor,<br /> <br /> s a legjobbjainkat pofozná fel párszor.<br /> <br /> <br /> Mintha a tanár nénink mondaná: „nem készült…<br /> <br /> hallgatnám a felelőt, de néma, és elkékült,<br /> <br /> biztos sakkoztál múlt órán, ne is tagadd,<br /> <br /> ülj a helyedre, s szégyelld mélyen magad!”<br /> <br /> <br /> Emlékszem még ma is néhány klubdélutánra:<br /> <br /> lemezeket hallgattunk, én ritkán mentem táncba –<br /> <br /> verseim szavaltam, s úgy gondoltam remek –,<br /> <br /> ahányszor felkérnek, annyiszor mondok nemet.<br /> <br /> <br /> Eljött a ballagás… mentünk erre arra,<br /> <br /> hiába vágytunk még a sok ismert arcra,<br /> <br /> megszoktuk lassan, és csak sodródtunk mélán,<br /> <br /> ha nem láttuk egymást nagyon-nagyon rég már.<br /> <br /> <br /> Eltűntek a sátorverő, országjáró évek,<br /> <br /> elmúltak a tábortüzes, közös éneklések.<br /> <br /> Az ember visszaréved még a sóderozós tapsra,<br /> <br /> de nem ijeszti már a „fekete kéz” banda.<br /> <br /> <br /> Szervusztok néhai Mókus őrs tagok<br /> <br /> szervusztok megkopott emlékgrádicsok,<br /> <br /> szervusztok egykori Pajtás őrs tagok<br /> <br /> úgy rémlik, veletek egyidős vagyok… <br /><br /><br /><br /><br /> </span></div><div style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiCrdlS5H_vYQdm5dCXq2yTqcDjyLOmklE82HENb5Ar9A3JQNetCyDdHaCDzi484ZwY0DD76dUkL0vWAZ_-Z6pBWctjqEf8RqBup3Ymts48bCWhKODPWxePyjUSwjFhIpTAs5aRec9EmW__P_aO_SveCA1vJILQt37SGyTezhcI544jq4ZNaBBpfIOH=s1280" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="A 40 éves osztálytalin a véndiákok" border="0" data-original-height="704" data-original-width="1280" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiCrdlS5H_vYQdm5dCXq2yTqcDjyLOmklE82HENb5Ar9A3JQNetCyDdHaCDzi484ZwY0DD76dUkL0vWAZ_-Z6pBWctjqEf8RqBup3Ymts48bCWhKODPWxePyjUSwjFhIpTAs5aRec9EmW__P_aO_SveCA1vJILQt37SGyTezhcI544jq4ZNaBBpfIOH=s16000" title="Véndiákok a 40 éves osztálytalálkozón" /></a><span style="font-size: medium;"><i><b>Véndiákok.</b></i> A negyvenéves osztálytalálkozónkon készült fotó - volt osztályfőnökünkkel, Mariann nénivel - 2011. 10. 29. (rákattintással nagyítható).</span></div>Unknownnoreply@blogger.com0Tiszafüred, Fő u. 24, 5350 Magyarország47.6168506 20.757701547.616669796104425 20.75743327909851 47.617031403895574 20.757969720901489tag:blogger.com,1999:blog-5391105008584108579.post-59052222001013616982022-03-20T01:02:00.006+01:002022-08-01T04:12:25.981+02:00Na, mi van a kezemben?<div class="postbody">
<div class="xg_user_generated">
<p style="text-align: center;"></p><p><span style="font-size: large;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><div style="text-align: left;"><span style="font-size: large;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_NB64ZozHFtze5jVpfDvGjzmz2DDJbNXTqd06u1oL-6geRPj7RkdPWPzc5lxQsJdsEPv0f4gHWXKdPq0optyahnr8fMdROi1aNJrQ57opLXciugKouAS_3Rp3oa7RQ_rfjFk976ZhWLBJe8xct5k_K-RWNgZ-bJM19eQ3zyP0n7GyElcLXVt9nWNB/s640/karcsika.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="Karcsika hegedül" border="0" data-original-height="477" data-original-width="640" height="239" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_NB64ZozHFtze5jVpfDvGjzmz2DDJbNXTqd06u1oL-6geRPj7RkdPWPzc5lxQsJdsEPv0f4gHWXKdPq0optyahnr8fMdROi1aNJrQ57opLXciugKouAS_3Rp3oa7RQ_rfjFk976ZhWLBJe8xct5k_K-RWNgZ-bJM19eQ3zyP0n7GyElcLXVt9nWNB/w320-h239/karcsika.jpg" title="A kisvárosi hegedűvirtuóz" width="320" /></a></div></span></div></div><span style="font-size: large;"></span><p></p><p><span style="font-size: large;">A mozi előtti hirtelen kanyarban nyávogtak az autógumik.<br /> Karcsika, a bejárat előtt állva utánozta hangjukat:<br />
– Nyáááuuúú, nyáááuuúú. </span><span style="font-size: large;"><span style="font-size: large;">–</span> Szasz haver, </span><span style="font-size: large;">tiszteletem
nagyuram, kézcsók mamóka! – szakította félbe néha hangutánzó monológját.<br /> <br />
Karcsika szinte mindig itt állt és leskelődött. Soha le nem ült a
szemközti park piros padjaira, elvégre neki ez volt a ˝munkája˝;
megfigyelni a történéseket, majd utánozni azokat hangokkal és
mozdulatokkal.<br /> Olyan volt, mint a mai pantomimművészek, csak kezdetlegesebb és rongyosabb kivitelben.<br /> <br />
Egyik lábát húzta, a bal keze eltorzulva kitekeredett, ujjai görcsbe
merevedtek, mintha örökre megragadták volna a hegedű nyakát.<br />
Állandóan a piszkos, hosszú kabát volt rajta, fején pedig egy medveszőr
kucsma, – legalábbis én már mindig így fogok emlékezni rá.<br /> <br /> – Szasz haver! – szólt hozzánk, amikor nevetve közeledtünk felé.<br /> Na, mi van a kezemben?<br /> – Tudjuk, paralízis… (ez volt a szokásos válasz).<br /> – De nem abban, hanem a másikban!<br /> – Hát… 20 fillér?<br /> – Na, figyelj kishaver, ezt most buktad, mert ez egy kis bémallér, azaz egy bélás. Tegyél gyorsan mellé egy másikat!<br /> Na, játszunk még egyet?<br /> – Most elég volt Karcsika, majd ha vége lesz a mozinak.<br /> – Jó rendben, de azért éneklek még nektek valamit.<br />
Rázendített a szokásos, kedvenc nótájára, kacska kezével utánozva a
hegedű fogását, jobbjával pedig a képzelt vonót vezetve ügyesen.<br /> „</span><span style="font-size: large;">Jó ló volt a fakó, jó a viselete,
<br />Áldja meg az Isten, aki felnevelte.”<br /> – Jól van Karcsika, megyünk már – szóltunk rá. Ne éld bele annyira magad az előadásba, mert kezdődik a mozi!<br /> – Én most nem megyek be – felelte Karcsika, már láttam négyszer.<br /> Neki külön széke volt a jegyszedő mellett, és minden filmet többször megnézett, néhány énekkel fizetve a cechet.<br /> Bementünk az épületbe, de visszanézve még láttam, ahogy odabiceg Kovács Lali nagyanyjához és elkezd énekelni.<br /> <br />
Emlékszem, a Szerelmesfilmet játszották. Fenn ültünk a középpáholyban,
és a híradó alatt mindenféle figurákat mutogattunk a vetítőgép
fénysugarába, ami a vásznon bizarr látványnak tűnt.<br /> A cukros, csokis papírok is csodásan sziporkáztak a villogó fényben, ezért bőszen dobáltuk, fricskáztuk a zsöllyére.<br /> Ment az ordítozás, a kiabálás. Mindenkinek volt valami gondja-baja a másik szektorban ülőkkel.<br /> Csak néhány kis csaj sunyított. Ők csendben voltak, örültek, hogy beengedték őket, mivel még nem töltötték be a tizennégyet.<br /> A szomszéd Józsi kiabált:<br /> – Csend legyen már! – mindjárt kezdődik, lesz benne meztelen nő is.<br /> Picit rendeződtek a sorok, mert a jegyszedők is sokadjára mordultak fel:<br /> – Aki dobál és ordítozik, az ki lesz vezetve!<br /> És tényleg elkezdődött a film, semmi hézag, semmi szünet, semmi villanyfelkapcsolás.<br /> <br />
Engem nem tudtak a magyar filmek lekötni, az oroszok meg aztán végképp
untattak, de emlékszem néhány nyugati alkotásra is, amelyik borzasztóan
álmosító volt, mint a Sacco és Vanzetti vagy a Jean Paul Marat
üldöztetése és meggyilkoltatása.<br /> Most azért úgy éreztem, ez a film kivételesen jóra sikeredett, nem zsibbadt rögtön, már az elején a lábam.<br /> Halász Judit és Bálint András teljesen élethűen játszottak. A téma is elfogadható volt.<br /> <br /> A film felén is túl jártunk, amikor behallatszott a terembe egy hatalmas fékezés nyávogó hangja: nyááuuúú... pouuft.<br />
Szinte ugyanúgy szólt, ahogyan Karcsika utánozta, csak most volt a
végén egy durva puffanó hang és egy éles sikítás. Mintha a dobba rúgtak
volna bele csizmával, és a hegedűt a legvékonyabb hangján vinnyogtatták
volna egy pillanatra.<br /> Néhányan kimentek a zsöllyéről, amikor a jegyszedő kinézett.<br /> Pillanatokon belül hatalmas hangzavar támadt. A film előtti kavarodás ehhez képest csak bemutató volt.<br />
Mi is – egymást taszigálva – rohantunk le a páholyból. Pillanatokon
belül feledtük Jancsi és Juliska bájolgását. A kíváncsiságtól fűtve
törtük-zúztuk magunkat a kijárat felé.<br /> <br /> Mikor végre leértünk,
sokunknak szakadt volt a ruhája, égnek állt a haja. Kinn az utcán már
sikoltoztak a lányok, a fiúk pedig ordítottak:<br /> <br /> – Elütötték Karcsikát, meghalt!<br /> <br /> Az úton egy lovaskocsi állt. Valamivel előrébb, a másik oldalon pedig egy teherautó. Karcsika az alatt feküdt.<br />
Nemsokára jött a mentő. Már csak letakargatták szegényt. Testének
trancsírozott darabjai azonban imitt-amott még láthatóak voltak.<br /> <br /> Úgy emlékszem, senki sem ment vissza a moziba. A szomszéd Józsival mi is csendben hazaballagtunk.<br /> <br /> Másnap találkoztam Misi bácsival, a kocsissal. Ő mesélte el a történteket:<br />
Karcsika, a mozi elől akart a parkba terelni egy sündisznót az út másik
felére. Intett neki, hogy álljon meg, s közben énekelve egy gallyal
hajtotta a sünt.<br /> A teherautó a kocsi mögül érkezett, nagy
sebességgel. Már nem tudott megállni. A sofőr kikapta balra a kormányt, s
elhúzott a szekér mellett.<br /> Abban a pillanatban sikolyba torzult Karcsika nótája – kilépett az autó elé…<br /> <br /> Egyszerű, szegényes temetése volt a szerencsétlennek, de szinte nem lehetett a sírt látni, annyi ember állta körbe.<br /> Társai – a Szeretetotthon fogyatékos lakói – hangosan zokogtak.<br /> <br /> Akkoriban szereztem először pillanatragasztót. A szomszéd Józsival keresztjére ragasztottunk egy-egy bélást.<br /> Néhány nap múlva már nem volt több hely a keresztfán.<br /><br /></span></p><span style="font-size: large;">
</span><p style="text-align: center;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh913dtM6C1OtArjFAndOuPx-0DKccTIclv2RC31TYThoCM2qo5n_tvXMXFsPQG-3HlsTCUf3Eu5aW634-ULMdqXtwxDgmNHLuIzy2UAzqgW0bsnPzLvcO8c4vQc0NDwvC8fg8DsVjqUpNW9zvYKrGc9fFSbPY-ZVk9iP1Z6SpztlmdzIfnCbkKj11T/s710/belas.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="355" data-original-width="710" height="160" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh913dtM6C1OtArjFAndOuPx-0DKccTIclv2RC31TYThoCM2qo5n_tvXMXFsPQG-3HlsTCUf3Eu5aW634-ULMdqXtwxDgmNHLuIzy2UAzqgW0bsnPzLvcO8c4vQc0NDwvC8fg8DsVjqUpNW9zvYKrGc9fFSbPY-ZVk9iP1Z6SpztlmdzIfnCbkKj11T/s320/belas.jpg" width="320" /></a></div><br /><br /><p></p><span style="font-size: large;">A szerző megjegyzése:</span><br /><p><span style="font-size: large;"> Az írás az 1970-es évből emel ki
néhány pillanatot. Akkor adták ki az első réz-cink ötvözetből gyártott
"bélásokat" </span><span style="font-size: large;"><span style="font-size: large;">–</span> rajtuk a Kádár címerrel </span><span style="font-size: large;"><span style="font-size: large;">–</span>, és akkor készült Szabó István
Szerelmesfilm c. alkotása is.</span></p> </div><br /><br />
</div><p> Czinege László írása<br /></p>Unknownnoreply@blogger.com0